Versek:
Avantquard festmény
Narancsszín égen, lila keretben
Rántotta alakú Nap ragyog
Körbetáncolják, s vicceket mesélnek
Vámpírfogakkal angyalok
Lent meg a földön tetőkön állva
Éktelen éneket hallgatok
Üszkös ágak a mennybe meredve
Néznek, mint földbefúrt csónakok
Testrészek
Tyúkszememen nincsen szemhéj
Vakbelem egy vaksi személy
Furészizmom ketté vágja
Minden ujj-percem oly drága
Sípcsontommal furulyázom
Dobolok a dobhártyámon
Hangszálaim csikorgatom
Fogaimat csattogtatom
Kulcscsontom a kaput nyitja
Amin nem jövök már vissza
Vagy ha mégis megpróbálom
Érkezek íny-vitorláson
Testrészek (második változat)
Ébren álmodtam az éjjel
Megettem mindkét fejemet
Fogaim potyogtak széjjel
S összetapostam a szememet
Kezeim az égig nőttek
Nyakam a sarokba gurult
Nem néztem oda, de féltem, hogy
Orrom a mellemre szorul
Álmodik éjjel
Mindkét fejem
Esik széjjel
Kilapult szemem
Égig érő
Nyakam gurul
Attól tartok
Mellemre szorul
Szenzáció
békát szült egy kínai férfi
három lábon sétál egy bébi
vinszton csörcsil balatoni lakos
nála a hangulat sohasem fagyos
lokneszi szörnyt lát egy londoni lady
5 kilós szunyogot fogott egy néni
dárvin nagyapja orángután volt
szive szófia lorenért lángolt
dicsoség, botrány, szenzáció
a sajtó a tv a táskarádió
reggeltol estig harsogja
közvetíti és bemondja